Pünkösdvasárnap délelőtt egy keresztelés után újra átélhette az ünneplő sereg Sipos Miklós lelkipásztor igehirdetése által, mi is történt a húsvét utáni ötvenedik napon. A 7. vasárnapon a tanítványokkal, miként töltetett ki a Szentlélek, mily módon alakult meg az első keresztyén egyház.
Az Apostolok cselekedetei 2. részének első 24 verse, valamint a Rómabeliekhez írott levél 8. részének 26. verse alapján szólt az igehirdetés: “Hasonlatosképen pedig, a Lélek is segítségre van a mi erőtlenségünknek” Az igehirdető elmondta a Szentlélekről, amit a múlt héten konfirmálók megtanulhattak a Heidelbergi Kátéból: „Hiszem először, hogy ő egyenlő örök Isten az Atyával és a Fiúval. Másodszor, hogy ő nekem is adatott, engem igaz hit által a Krisztusnak és minden ő jótéteményének részesévé tesz, engem vigasztal, és mindörökké velem marad.”
Van tehát valaki, aki kész együtt hordozni velünk a terheinket. Van valaki, aki csendesen figyeli az életünket, akkor is, ha mi nem ismerjük, vagy nem ismerjük el Őt. S amikor szükségesnek látja, odalép mellénk és segít vinni, amit vinnünk kell. Nem kér érte semmit, nem tart előadást róla, nem szégyenít meg, hogy miért nem bírjuk egyedül azt, amit pedig kellene. Egyszerűen segít vinni.
A konfirmandusok vasárnap vehettek életükben először úrvacsorát, a hívek előtt vasárnap- és hétfő délelőtt is megtérítve állt az Úr asztala. Demer Remény másodéves teológiai hallgató és Dohi Arnold segédlelkész szolgált még az ünnepen.